,,Kávéház nélkül nincs irodalom” – mondta Márai Sándor, az egyik legkiemelkedőbb XX. századi magyar írónk, aki maga is gyakori látogatója volt a New York Kávéháznak. A Világ Legszebb Kávéháza címet jogosan kiérdemlő kávépalota a kor irodalmárainak legjelesebb képviselőit tudhatta vendégéi között. Elsőként olyan neves művészeink törzshelyévé vált kávéház, mint Ady Endre, Weöres Sándor, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső. A ,,Nyugatosok” a karzaton, egy külön szerkesztői asztalnál gyűltek össze, de ugyan ezen a karzaton született meg a Pál utcai fiúk története is.
Kávéfőző Balázstól a kávépalotákig
A kávé szót magyarul először Zrínyi Miklós írta le a Szigeti veszedelem című verses eposzában. Ugyanis Magyarországon a törökök vetették el a kávézás kultúrájának első magvát. Ám akkoriban a budai kaffeteriákban kizárólag török urak élvezhették a fekete ital élvezeteit, a magyar gyauroknak tilos volt a belépés. A törökök elűzése után, az első ismert pesti kávémester a bunyevác Blasius Cavesieder (Kávéfőző Balázs) volt. Az első kávékereskedők és kávémérők is a törököktől tanulták meg a mesterséget. Kávéfőző Balázs maga is törökösen öltözködött. 1714-ben a mai Molnár utcában vett telket és első pesti kávémesterként fogott bele az árusításába.
A XIX. század második felében dübörgő gyorsasággal fejlődött a kávéházi élet. Az addig mindössze hetven kávéházról a századfordulóra, Béccsel vetekedve Budapest közel hatszáz kávézót tudhatott magáénak. A korszak kulturális pezsgése legfőképp a kávéházakban csapódott le. A kávéházak arculatát és szellemiségét a vendégkörük határozta meg: amolyan klubhelységeként megjelentek az irodalmi, politikai és művészkávéházak. A Nagykörút és az Andrássy út adott otthont a legtöbbjüknek. Mind közül kiemelkedett az Erzsébet körúti irodalmi kávéház, a New York Kávéház.
A palota születése
A kávéház születésének előzményei az 1870-es évekre datálhatók, amikor is egy felvidéki fiatal tanárember, név szerint Max Aufricht, üres zsebekkel, de hatalmas elszántsággal megérkezik Budapestre. Egy jóhírű, gazdag pesti textilkereskedőnél szolgált hátitanítóként, ahol fizetés, koszt és kvártély várta. Csakhamar megoldódott minden anyagi gondja. Rövidesen jogdoktori címet szerez és a nevét is magyarosítja. Az ifjú Dr. Arányi Miksa a Magyar Királyi Közoktatási minisztérium felkérése 2 évet tölt Párizsban. A híres párizsi kávéház, a Café de la Paix lett a törzshelye. Itt hozza össze az élet Arányit az akkori világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának, a New York Biztosító Társaságnak igazgatójával.
A biztosítótársaság ekkor már minden rangos európai fővárosban rendelkezett egy prominens képviselettel, viszont kivétel övezte az Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosát, Budapestet. Rövidesen Arányi megbízást kapott egy magyarországi hálózat és az intézet reprezentatív budapesti palotájának építésére. A biztosítótársaság új, budapesti székházára meghirdetett pályázatot Hauszmann Alajos terve nyerte meg. A tervek elkészítésében közreműködött a híres építész páros is, Korb Flóris és Giergl Kálmán, a magyar eklektika nimbusza. A korabeli ,,biztosítóépítészet” sajátossága volt, hogy az intézet a saját irodáit a legelőkelőbbnek vélt első emeleten alakítsák ki, míg a földszinten többnyire kávéházak, vagy nem ritkán üzletek kaptak helyet. Az olasz reneszánszból merítő, eklektikus stílusú, patinás, négy emeletes palotát 1894. október 23-án került átadásra. A földszinten ízlésesen berendezett New York Kávéház kisvártatva a magyar tollforgatók frontembereinek alkotó műhelyévé vált.
A New York-palota és környéke 1900-ban, Erdélyi Mór felvétele, (kép forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
Tintatartó és az írópapiros
A kávéház első bérlője Steuer Sándor volt. Az 1894. október 23-án tartott ünnepi megnyitón megjelentek az akkori irodalmi és közéleti világ jeles tagjai is. Az anekdota szerint az átadás napján Molnár Ferenc a Dunába hajította a kávéház kulcsát, hogy az éjjel-nappal nyitva maradhasson. Steuer inkább a tehetősebb, előkelő vendégekre számított, de az új kávéház híre olyan gyorsan terjedt, hogy mindenféle, cifra társaság jelent meg kávéházban. Egyformán képviseltette magát az arisztokrácia, a nagypolgárság, és az egyszerű ember is.
A New York Kávéház 1900-ban (Fotó: Fortepan)
,,A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost” – írta az egyik törzsvendég, Heltai Jenő. Valaki a kávéházban írta a cikket, a verseit, valaki itt könyvelt, keresett munkát vagy alkalmazottat. A Newyork történetében fordulópont volt a kilencszázas évek eleje, mikor Steuer átadta a stafétabotot a Harsányi testvéreknek.
A kávétestület elnökmestere, Harsányi Adolf jóhírében állt a városban: mosolygós, rokonszenves és mindig udvarias. Lelkesedett az irodalomért. Bevezette az ,,írótálat” vagy másnéven a ,,kis irodalmit”, ami tulajdonképpen sajt és sonka volt díszesen tálalva. A filléres áron kínált csemegét kizárólag írók kérhették, de ők is nem ritkán hitelre. Sokszor nem volt olyan kifizetődő az írás, mint azt sokan gondolták.
A mai konyhabejárat helyén Harsányi felállított egy raktárhelységet az esszenciális írói eszközök számára. Itt voltak elhelyezve az alapvető segédkönyvek, a tizenhat kötetes Pallas Lexikon, egyéb szótárak és alapművek. A földalatti raktárhelységben tartották a kor legmodernebb írókészleteinek kazaljait, valamint demizsonszámra állt rendelkezésre a Müller-féle antracéntinta. A mondatvégén elakadó íróembereknek csak inteniük, vagy füttyenteniük kellett, máris jött az újságos fiú és hoztak a kívánt kötetet. Kisvártatva bárki kérhetett tintát, tollat és ,,kutyanyelvet”. Azonban ezt egykettőre betiltották, Krúdy elbeszélése alapján azért, mert „Karinthy leöntötte tintával a szürke kanapét”. Ennek ellenére sem véletlen, hogy a Newyork kávépalota lett a magyar tollforgatótársadalom leglakályosabb színtere.